Konfliktus (-) kivonás

Konfliktus (-) kivonás

Hogy lehet a konfliktusokból kivonni a feszültséget?

Munkahelyi, párkapcsolati, családi, baráti kapcsolatokban – bármikor sikerrel használhatod. Sok-sok fejfájástól, vitától, stressztől kímélheted meg ezáltal magad. És persze betegségtől, ami mindennél rosszabb. Váljon egészségedre.

Hallhasd meg, töltsd le az alábbi hanganyagot, vagy a kép alatt olvasd el.
Indításhoz kattints a képen a narancssárga gombra, letöltéshez a kép jobb oldalán a lefelé mutató nyílra (Download).

A hanganyag szövegének elolvasása

Megkülönböztetés

Van egy nagyon fontos téma, ami rendkívül egyszerű, de hihetetlenül fontos a konfliktus kezelésben.
Az intelligencia megkülönböztető képességét kell használni.
Lehet, hogy ez egy új fogalom, de a megkülönböztető képesség azt a célt szolgálja, hogy szétválasszuk az elmét és az intelligenciát. Vegyünk egy nagyon konkrét példát. Lehet munkahelyi, vagy egy otthoni, családi történet is. Tegyük fel, hogy valaki kifejezi az elégedetlenségét, nem-tetszését veled, vagy valami konkrét dologgal kapcsolatban, amit csináltál. Mi ennek az érzelmi oldala, amikor valaki felemelt hangon, dühösen odamond neked, jól megmondja, leértékel? Ráadásul lehet, hogy ezt mások füle hallatára teszi, vagy még rosszabb, ha nem megfelelő helyen és időben lejárat téged. Ez az érzelmi oldal. Ilyenkor ha intelligensen akarunk eljárni, meg kell tudnunk különböztetni az érzelmi szintet az intellektuális szinttől. Ebben mind a kettő együtt van. Biztos, hogy van egy észrevétele, valami igazságtartalma – feltételezzük ezt -, és van egy érzelmi része, amit általában túlzó módon ad elő. A lényeg az az, hogy:
Az érzelmeket nem kellet túlságosan komolyan venni.

A gyermeki éned

Az érzelmeket a pszichológiában a gyermeki énünknek nevezik, tehát nem kellett túlságosan komolyan venni. Ha ezt gyakoroljuk magunkon, csak akkor fogjuk tudni másokkal kapcsolatban is alkalmazni.
Próbáld gyakorolni, hogy az érzelmeidet nem veszed annyira komolyan.
Figyeld meg, hogy mennyire komolyan veszed őket. Ez sok problémának és nézeteltérésnek az alapvető oka. Valaki másképp gondol valamit, de Te úgy érzed, hogy neked van igazad. Hányszor derül ki, hogy nem feltétlenül neked van igazad, vagy nem úgy, ahogy Te elképzelted?
Mondok egy másik példát. Gondolj arra, hogy a félelmeidet, aggodalmaidat mennyire szoktad komolyan venni? Nézzük meg, hogy racionálisan hány százalékban igazolódnak be. Ha tíz százalékban, akkor már sokat mondok. Mennyi dolog miatt aggódunk, drámázunk, problémázunk és rettegünk, hogy nehogy így legyen, nehogy úgy legyen? Maximum tíz százalék, ami beigazolódik, vagy lehet, hogy még kevesebb. Láttuk ezt a múltban. Ugyanígy vagyunk másokkal kapcsolatban is. Úgy érezzük, hogy ez van, és kész, ez az igazság. Száz százalékig komolyan vesszük az érzelmeket. Szóval az első feladat az az, hogy ne vedd annyira komolyan az érzelmeidet.

Igazad van? Érzed?

Kezd el gyakorolni, hogy észreveszed, amikor úgy érzed, hogy most Te vagy a középpont, Neked van igazad. Márpedig a Te érzésed az abszolút igazság! – ekkor vedd észre magad, ez a probléma. A probléma, hogy azt hisszük egy relatív, szubjektív érzésről, hogy ez az abszolút igazság. Más szóval meg kell vizsgálni több nézőpontból.
A lényeg, amire fel akarom hívni a figyelmed, hogy ne vedd annyira komolyan, vedd úgy, mint amikor egy gyereknek érzelmi kitörései vannak. Az Ő szempontjából az halálosan komoly, egy világ dől össze benne.

Reakció

Na jó, mit csinálunk ilyenkor, amikor valaki ránk támad? – hallva az Ő túlzását, érzelmi reakcióját. Úgy is mondhatnánk ezek után, hogy a gyermeki hisztijét. Általában mi erre a reakció? Felmegy bennünk is a feszültség, mert mi másképp érzünk! Ő úgy érzi, és azt gondolja, neki azért van igaza, én meg így érzem, nekem ezért van igazam! És akkor most jön az egymásnak feszülés, az ellentét. Mit reagálunk? Védekezünk, vagy támadunk. Még hangosabban, mert most már meg vagyunk sértve, tehát jogunk van! Tehát még hangosabban, még sértődöttebben, még sértőbben eljátszuk ugyanazt, nem megfelelő helyen, ugyanúgy leértékelően. Tehát amit magunknak nem kérünk, azt adjuk másoknak. Ebből valószínűleg nem lesz semmi jó, ez nem intelligens.
A másik verzió például, amikor nem támad az illető, mert nem ilyen a temperamentuma, hanem meghunyászkodik. Ott áll teljesen letaglózva a terem közepén, és mindenki őt nézi. Belül tombolva, vagy egyszerűen megsemmisülve teljesen leértékeli magát, és a feszültséget benntartja. Ez pontosan olyan, mint amikor egy gyereket az anyukája jól megszid, és ő végtelenül maga alatt van, tehetetlenül elkeseredik. Igazából mind a kettő egy érzelmi túlzás, szélsőség: túlreagálás vagy elfojtás.

Fel kell nőni a helyzethez

Hogy lehet egy ilyen érzelmi helyzetet kezelni?
Kell egy felnőtt a történetbe. Két túlzó gyermeki érzelemről van szó, még akkor is, ha a felszínen ez egy komoly ügy. Lehet, hogy ez a főnök és a beosztott között történik egy nagyon komoly világcégnél, de ez pszichológiai szempontból nézve még mindig két gyermek hisztije. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha valahogy bekerül a képbe egy felnőtt. Az a kérdés, hogy kell egy felnőtt, aki megoldja ezt a dolgot, aki mentor ebben a helyzetben, vagy Te leszel a felnőtt? Ez azt jelenti, hogyha valaki hisztizik, akkor nem kell egy harmadik személy, ha Te nem érzelmileg reagálod le. A legokosabb dolog, hogy te leszel a felnőtt.
És mit csinál egy felnőtt, ha belép egy ilyen helyzetbe? Gondolj bele, két ember hisztizik, összevesznek. Mit fogsz csinálni? Hát a minimum, hogy először megpróbálod megnyugtatni őket. Ösztönösen ezt csinálod. Ugyanezt kell csinálnod, ha te vagy a felnőtt, és egy másik ember hisztizik veled. Az első dolgod, hogy megnyugtatod.

Megnyugtató vagy?

Ismert a történet, valaki kifejezi az elégedetlenségét azzal kapcsolatban, amit csinálsz. Mit fogsz mondani felnőttként, nem reaktívan? Tehát nem érzelmi szintről, hanem intellektuális szintről. Hogy nyugtatod meg?
– “Ne haragudj, nem gondoltam, hogy ez ilyen mélyen érint téged.” – mert hát tényleg nem gondoltad valószínűleg.
– „Nem gondoltam, hogy ez ilyen problémát okoz neked. Elnézést kérek.”
Ez idáig elfogadó, ez már megnyugtató! Nem öntöttél rá egy vödör hideg vizet, nem vágtad pofán, nem vágtad rá az ajtót, tehát idáig stimmel a dolog, nem növelted a feszültséget. Amikor valaki feszült, nem intelligens dolog, ha tovább növeled. Ezért a lényeg, hogy kicsit csökkentsd a feszültséget. Ez stratégia, nem állunk meg itt, ez csak az első lépés. Tehát megnyugtatod:
– „Ne haragudj, nem így gondoltam, elnézést kérek.”
Ezután váltunk át intelligenciára, miután az illetőt megnyugtattuk. Elfogadtuk, és biztosítottuk arról, hogy oké, mi most nem védekezünk, nem támadunk, tehát ő biztonságban van, neki sem kell védekezni és támadni. Nem kell érzelmileg reagálni, mert átjött az üzenet, amit ki akart fejezni. Visszajelzünk, hogy megértettük, hogy itt egy óriási nagy katasztrófa van, vettük az adást, és biztosítottuk, hogy igen, együttműködünk.

Megértő együttműködés

– “Elnézést, nem gondoltam, hogy ez ilyen probléma….” – és most jössz Te, a felnőtt: – “Üljünk le, és beszéljük meg ezt a konkrétan, hogy te hogy látod, én hogy értettem, és biztosan kitalálunk valami jó megoldást. Mit gondolsz erről,…….., mert én ezt így értettem?”
Megint elfogadó vagy. Nem azt mondod, hogy – „Oké, Te ezt így látod, de én ezt másképp látom.” – Nem kreálsz egy ellentétet, inkább megkérdezed, hogy mit gondol erről? Kikéred a véleményét, ezt mindenki imádja, szereti. Máris úgy érzi, hogy tiszteled. Ő rád támadt, te mégis tiszteled.
Ekkor megkérdezed: “Mit gondolsz erről, mert én ezt így értettem?” – rögtön úgy mutatod fel a Te ellenkező, vagy eltérő véleményedet, más nézőpontodat, hogy nem hozol létre egy ellentétet, inkább együttműködsz.
“Figyelj, mi a véleményed erről, mert én ezt így látom (nem úgy mint te)? Érted?”
Erre ő elkezdi mondani, hogy mit gondol, és tisztázod a félreértést.
A lényeg, hogy így létrejön egy párbeszéd, és közeledtek afelé, hogy végül egy közös megoldást keressetek a problémára. Ezután boldogan felálltok, és a másik fél is azt gondolja, hogy milyen kellemesen megoldottuk ezt a problémát. Ezek a jó pillanatok igazából, ilyenekből jönnek létre a legjobb barátságok.

A különbségek megértése

Problémák mindig vannak, arra vágyni, hogy nem lesz konfliktus egy munkahelyen vagy egy családban, nem intelligens. De az, hogy a problémákat megfelelően, intelligensen kezeljük, kívánatos. Az megszilárdítja a kapcsolatokat. Ha arra vársz, vagy olyan kapcsolatokat, munkahelyet, személyeket keresel, akikkel soha nincsen konfliktusod, hát sok sikert! Ilyen nincsen, de viszont:

Ha a különbségeket, másságokat megtanulod megfelelően kezelni, akkor nyertél. Akkor lesznek boldog kapcsolataid, egy olyan ember leszel, akit tisztelni fognak. És ezzel ráadásul tanítasz másokat is. Megtanítod azt az élményt, hogy mit jelenthet együttműködni, együttérezni, és megfelelően átalakítani az érzéseket, közös nevezőre hozni.

Ésszerű kommunikáció

Ezt minden konfliktusban gyakorolhatod. A saját érzelmeiddel kapcsolatban is gyakorolhatod. Vedd észre, amikor el akarod fojtani az érzelmeidet. Például van valakivel egy érzelmi problémád, de nem akarod megbeszélni, inkább lenyeled. Vedd észre, hogy ez nem egy konfliktus, ez csak egy kommunikáció. Nagyon különbözik, hogy konfliktusnak gondoljuk vagy kommunikációnak. Amikor megtanuljuk az érzelmeket kezelni, akkor ez nem konfliktus, hanem egy egyszerű kommunikáció. Ha a természeted inkább olyan, hogy letámadsz, vagy ha Téged letámadnak, akkor az a tanulság, hogy először megnyugtatod a másik felet vagy magadat, attól függ, hogy ki az, aki támad. Miután megnyugtattad azt, akinek problémája van, egyszerűen megbeszéled a témát. Tehát a két érzelmi reakció nem konfliktus, hanem kommunikáció.

Ezt kell megtanulni, gyakorolni, hogy hogyan csinálsz egy konfliktusból egy sima kommunikációt.
Ez az intelligenciának a használata. Minden problémánk az életben ebből van, hogy az érzelmeket nem intelligensen, nem szakszerűen kezeljük. És ez azt jelenti, hogy nem különböztetjük meg az elmét az intelligenciától, és az érzelmeket az intelligenciától.
Nem intelligensen fordulunk az elme felé, túlságosan komolyan vesszük az érzelmeket, érzelmi szinten éljük az életünket. Állandóan csak ösztönösen reagálunk ahelyett, hogy intelligensen, átgondoltan és megfelelően viszonyulnánk. Ne reagáljunk, inkább viszonyuljunk a helyzetnek megfelelően.

Javaslom, hogy kezd el gyakorolni ezt először magaddal, mert akkor fogsz ráérezni, és utána fogod tudni gyakorolni másokkal kapcsolatban. Ez segíteni fog megoldani a konfliktusaidat, ami nyilvánvalóan nagyon sokat jelent az életed minden területén. A stressz kezelés kihat arra, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az életed, és ily módon egészségesebbé vállj, hiszen a szervezeted is a konfliktusokra reagál, és ezáltal jönnek létre a betegségek. Ha valaki meg akarja előzi a betegségeket, akkor komolyan veszi, hogy megtanulja a konfliktusokat kezelni. Ennek a kulcsa az, hogy megtanuljon elfojtás mentesen hozzáállni az érzelmekhez.
Jó gyakorlást kívánok Neked, és egészséges gondolkodást!
Üdvözlettel:
Nagy Attila Csongor