A betegség az elfojtás gyümölcse

Egy kedves hölgy írta ezeket az őszinte szavakat az Intelligens Gyógyulások konzultáció után, és ezáltal ragyogóan rámutatott három általánosan jellemző egyéni és társadalmi problémára:

• Magunktól ösztönösen kívül, “az emberi kapcsolatokban” látjuk a hibát, ritkán keressük magunkban, és akkor is csak felszínesen.
• Az talán még távolabb áll tőlünk, hogy kijelentsük: “a saját magammal való konfliktusban keresem a betegség okát“.
• Ezért “nagyon messze” vagyunk attól, hogy ezáltal megtaláljuk az igazi megoldáshoz vezető utat.

Ezért kellenek a “konkrét irányok”.
Mielőtt elkezdjük a konzultációt, nagyon sokszor hallom:

“Az orvos azt mondta, hogy valami pszichés oka lehet.”
“Tudom, hogy lelki oka van, csak nem tudom, konkrétan mi az.”
“Tudom, hogy mi a lelki oka, de reménytelen, megoldhatatlan a helyzetem.”

A tapasztalat az, hogy az orvosokban is csak akkor merül fel az érzelmi okokra való gyanú, amikor már tanácstalanul állnak egy helyzet előtt. Vagy kimondják, vagy beérezzük ezt azáltal, hogy egy ideje eredménytelenül küldenek ide-oda, kipróbálnak ezt is meg azt is, hátha segít.

A tanácstalanság oka az, hogy a tudomány egy bizonyos szempontból a múlt században szervi szinten lehorgonyzott, és ezzel nagyon lekorlátozta, egysíkúvá tette a mozgásterét. “Konkrét irányok”-at csak akkor lehet meghatározni, ha ezen továbblépünk, és figyelembe vesszük azokat a kutatásokat, amelyek által azon összetett folyamatokat is megismerjük, mely a betegség kialakulását az érzelmi mag szintjétől kezdve befolyásolják. A szervi tünetek megjelenésének állapota már a keserű gyümölcs szürete.

Szomorú tény, hogy nem értjük, és ezért nem vesszük komolyan az érzelmi konfliktusainkban rejlő elfojtások szervezetre gyakorolt hatását, és keserű arcot vágva csodálkozunk, amikor belekóstolunk.

Manapság egyre sűrűbben előfordul, hogy úgy érezzük, pattanásig feszül a húr, otthon vagy a munkában. De nem szívesen keressük magunkban a hibát, inkább kivetítjük “az emberi kapcsolatok” vásznára. Dühösen hibáztatunk másokat, vagy önsajnálattal sebeinket nyalogatjuk. Akció film vagy dráma, melyikre kapcsolsz inkább?

Mindkettő a menekülés egy formája.
Bizonyos értelemben elfutunk a konfliktus megoldása elől. Vannak, akik büszkén azt gondolják, hogy a konfrontáció a megoldás, ezért „lánctalppal” közlekednek.

Ebből a törvényből az következik, hogy aki mások felé irányítja a lánctalpast, annak a büszkesége miatt nagyobb ellenállásba ütközne önmagával szembenézni.

Az előbbi pszichológiai és fizikai törvények szerint az elme önmagától mindig rossz irányba keresi a “megoldást”, tudat alatt a könnyebb utat választva.
Az eredmény: az életünk.
Ezért van, hogy a lényegi dolgokra valahogy nem találjuk a megoldást.
Abban a hiszemben élünk, hogy bizonyos téren a sors, a nehézségek, a betegségek áldozatai vagyunk, pedig a magokat mi választjuk ki, majd elvetjük, nevelgetjük és learatjuk.

Az elménknek a könnyű utat a megmentő várás, keresés jelenti. A megmentőt hitünktől függően különböző orvosokban, természetgyógyászokban, gyógyszerekben, a természetes gyógykészítményekben, vitaminokban, terápiákban stb. álmodjuk meg.

A mély hibáinkkal szembenézni felelősség, és egyáltalán nem kényelmes. Az elfojtások pontosan azok a gordiuszi nehézségeink, amiket megoldhatatlannak, elfogadhatatlannak élünk meg. Mivel nem tudjuk kezelni, túl nagy feszültség szembenézni velük, ezért kifogásokkal hozakodunk elő:

• “A konfliktusaimnak nincs köze a betegségemhez.”
• “Nekem nincs mentális problémám.”
• “Bizonyos betegségeknek van csak lelki oka.”
• “Jó lehet, de nem nekem, nem az én problémámra.”
• “Az én betegségem olyan bonyolult, ilyen enyhe dolgok nem tudnak segíteni.”

A megmentő várásnak van egy másik, kifinomultabb válfaja, amit én “mentális placebó”-nak nevezek. Ezek azok az érzelmi terápiák, amelyekkel érzelmeink könnyáztatta sarát gyúrjuk abban a hiszemben, hogy ezzel “kikapcsolhatjuk” a sorsunkat. Az érzelmekben való turkálás és az energia-csodák csak pillanatnyi enyhítő látszatmegoldások.

Az elfojtás tudattalan érzelmi szinten jön létre, valódi megoldást csak az intelligencia, vagyis a tudatosság szintjén lehet adni. Az intelligenciánkkal kell megtanulnunk az érzelmeinket elfojtás mentesen kezelni, átalakítani. Ezáltal a feszültségnek az a mértéke, amitől megoldhatatlannak éljük meg a konfliktusunkat, fel tud oldódni, és mögötte észrevesszük a lehetőségét egy magasabb szintű megoldásnak. Ez a változás a betegségek esetén szervi szinten a regenerálódás beindulását teszi lehetővé.

Mentális Vata típusok:

• Ha nehézséggel találkoznak, inkább kiugranak a helyzetből, az elméjük meggyőzi őket, hogy már nincs is kedvük hozzá, amúgy is rossz ötlet volt, de most megvan a legjobb ötlet, ez lesz a megoldás, örökre, az igazi.
• Megoldás ellehetetlenítésének módja: félelmek, gátlások, szorongás. Kifogás: “keresek valami lelkesítőt”.

Mentális Pitta típusok:

• Mivel az átlagnál erősebb az egójuk, rendszerint mások valós vagy általuk vélt gyengeségeikben, “nyilvánvaló hülyeségeik”-ben látják a problémát, nem is gondolva arra, hogy a saját hozzáállásukon is lehetne változtatni.
• Megoldás ellehetetlenítésének módja: okoskodás, kritika, lenézés. “Megmutatom, hogyan kell…”

Mentális Kapha típusok:

• Mivel szeretik a kényelmet, ha egy módjuk van rá, a nehézségeket nagy ívben elkerülik. Ellenállnak minden gyökeres változásnak. Nekik jó így, csak hagyják őket békén. Inkább a kellemetlenség mint a bizonytalanság. A változás pedig tele van bizonytalansággal, jobb nem is gondolni rá.
• Megoldás ellehetetlenítésének módja: “békés megoldás”, halogatás, “elfoglaltság”

Ezért találó az idézet:
“Magamtól nagyon messze voltam attól, hogy ne az emberi kapcsolatokban, hanem a saját magammal való konfliktusban keressem a betegség okát.”

Puskaporos hordón ülünk, a tűzzel játszunk, és reméljük, hogy nem robban.
Az említett okokból kifolyólag elfogadhatatlannak, megoldhatatlannak megélt élethelyzetek a betegségfolyamat 3. és 4. szintjére jellemző egyértelmű jelek, és az 5-ik szint előszelei, ami azt jelenti, hogy már csak idő kérdése, hogy elhozza a betegség borús napjait. Ezekről az előzményekről mit sem sejtve úgy érzékeljük, hogy a betegség úgy súlyt le váratlanul, mint derült égből a villámcsapás.

Jó tudni. Ahogy nem gondoljuk, hogy a kiváltó ok a konfliktusban rejlő elfojtás, ugyanúgy nem, mérjük fel a hatását a gyógyulásban sem, ezzel ellehetetlenítjük magukat a tartós, valódi megoldástól.

De legtöbbször azt hallom, hogy “már mindenhol voltam, mindent megjártam, kipróbáltam”, és ritkábban, hogy “ ide jöttem először”.
Nincs erre jobb módszer, mint megbizonyosodni felőle. Nem elfutni a probléma elől, hanem kitartóan megoldani.

Nem látjuk át, hogy mi történik belül, érzelmi szinten azokkal a betegekkel, akiknek sikerül egy “gyógyíthatatlan” betegségből kigyógyulniuk. Amennyiben a belső érzelmi változás a külső körülmények hatására jött létre, azaz tudattalan, sorsszerű, akkor az érintett a szerencséjének vagy külső körülményeknek, az alkalmazott kezeléseknek, gyógyszerek tudja be a sikert. Ezért tapasztaljuk azt – bosszantóan -, hogy valaki meggyógyult egy terápiától, gyógyszertől, nekünk viszont nem használ semmit. Ezért állnak az orvosok is tanácstalanul, és nem tudják, mi az oka annak, hogy valaki “jobban reagál a kezelésekre”, valaki meg egyáltalán nem.

Ebből a szemszögből nézve nagyon egyértelmű, hogy valakinek miért sikerül meggyógyulnia, és akinek nem, annak mi az egyértelmű oka.

Az érzelmi, kezdeti szinten kapcsolni még ennél is nagyobb haszonnal jár. Mielőtt kialakulna a betegség, már azelőtt megoldhatod. Olyan, mintha valaki megsúgná a jövődet, és így már nem a szakadék felé mész. Ez nem misztikus jóslat, hanem a legracionálisabb döntés, egyszerűen ha látod, hogy egy mag kicsírázott, akkor nem nagy dolog megjósolni, hogy idővel termést is fog hozni.

Ellenőrzésképpen feltehetjük magunknak azt a kérdést, hogy:

Ha vannak megoldhatatlannak megélt konfliktusaid, akkor azok egyúttal érzelmi elfojtásokra is utalnak. Az eddigiek tekintetében bölcs dolog, ha időben kapcsolunk, és segítséget kérünk, nem várjuk ki a napot, amikor beérik keserű gyümölcse.
Az Intelligens Gyógyulások egy “konkrét irányt” ad, olyat, amit magunktól nem gondolnánk soha. Ismerd meg, és élj vele egészségesen!

A következő kérdés, ami még felmerülhet a betegséghajlamok kialakulásával kapcsolatban, hogy:
Az életmódunk, étkezésünk hogyan járul hozzá a betegségek kialakulásához?
Erről fog szólni a következő rész.

Szép napot és jó egészséget kívánok!

Nagy A. Csongor
az Intelligens Gyógyulás könyv szerzője