Hogyan lesz a stresszből betegség?

És hogyan tudjuk ehelyett a stresszt a hasznunkra fordítani?

Ezért ezen a szinten menni orvoshoz, itt kezdeni diagnosztizálni, mindkét oldalról felelőtlenség. Az értelmes az lenne, ha rögtön az elején fel tudnánk ismerni a problémát, diagnosztizálni és gyorsan megoldani. A kezdeti szinten még nincs tragédia. Ez az oka sajnos, hogy nem is kezdünk vele semmit, főleg akkor nem, ha nem kötjük össze a szálakat. Mert akkor inkább együtt élünk a kis napi feszültségekkel ahelyett, hogy megoldanánk őket. “Ilyen a világ”, és próbálunk hozzászokni. De a gát egy nap váratlanul átszakad. És akkor mit gondolunk?
„Miért pont én? Semmi előzmény nélkül?”
Még hogy semmi előzmény nélkül! Úgy is mondhatnánk, hogy mennyi előzménye volt, és milyen kár, hogy nem figyeltem oda, és nem vettem komolyan.
Miért? Mert bután azt reméltem, hogy ez velem nem történik meg. Most mi lesz? Jaj, csak az ne!
Ha nem akarsz ilyen gyötrő gondolatokkal szembesülni, akkor van egy jó tanácsom.

Nézzünk szembe a napi úgynevezett kis, már-már elhanyagolható, “ez van ezt kell szeretni”, „próbálok beletörődni” típusú feszültségekkel.
Ehhez először is meg kell értenünk, hogy a legfinomabb zavar kijelző érzelmi szintű. Tapasztalod ezt minden nap. Hányszor van érzelmi problémád, és hányszor betegeskedsz? Más az arány, ugye? Azért mert:

Mi történik, ha van egy konfliktusod? Kibillent az érzelmi egyensúlyodból, és a megszokásaid szerint reagálsz, ideges leszel, dühöngsz vagy aggódsz, esetleg bezárkózol, “hagyjon mindenki békén”. Ezek a finom jelek, hogy a szervezeted érzelmi-, és ezzel párhuzamosan idegrendszeri szinten kibillent az egyensúlyából. Ennek hatására azonnal megváltozik a szervezeted működése, a vérkeringés, a hormontermelés, a sejtszintű anyagcsere folyamatok. Egy enyhe irányváltás, egy pár százalék eltérés, hosszú távon ég és föld. Egészég és betegség. Tehát a folyamat lassú, a mindennapi stressz lassan ölő méreg. Ettől mérgeződik el a szervezet.
A mindennapi feszültségek enyhébb érzelmi, idegrendszeri és testi tüneteket okoznak. Funkció zavarokat, rossz közérzetet, kimerültséget, a koncentráció csökkenését és legfőképpen emésztési rendellenességeket. A nem megfelelő emésztés pedig olyan, mint amikor egy motorban nem jól megy végbe az üzemanyag égése, amitől korom keletkezik, és eldugítja, károsítja a rendszert.

Ha véletlenül megfogsz egy forró edényt, mit csinálsz? Gondolkodás nélkül, reflexből elkapod a kezed. Azonnal megkapod a leckét, figyelj oda, tanulj ebből.

Tudod mit kell tanulnod?
Hát ez a baj!
Pedig nem bonyolult, csak el kell gondolkodni rajta! Érzéketlenné váltunk, és fogjuk a forró edényt. Valójában a probléma mutatja a megoldást is. Mit csinálsz gondolkodás nélkül a forró érzésre? Elkapod a kezed. Ugye a szervezeted mutatja a megoldást? Mit kell csinálnod egy égető érzelemmel?
Reflexből elengedni!
És Te mit csinálsz, amikor valami felidegesít?
Gyorsan elengeded, vagy összeszorítod a kezed?
Szorítjuk, rágódunk rajta naphosszat, bosszankodunk!
Tudod mit csinálsz ezzel? Fenntartod, és ami még rosszabb, gerjeszted.
Igen, nagyon rosszul hangzik, de igaz. A gondolatok pontosan ezt teszik az érzelmekkel. Felfokozzák. A pozitív gondolataink ugyanúgy, mint a negatívak.
Szerelmes vagy, gondolkodj sokat Róla, és esküvőre ébredsz. Bosszant, gondolkodj róla, “a szemétje, a múltkor is…” és gyűlölni fogod.
Bolhából elefántot! – ismered.
Szóval, nem fogod szeretni, de el kellene engedni. Na de hogyan?
Úgy, hogy nem szorítod tovább!
Odafigyelsz, és észreveszed a kezdetek kezdetén a negatív gondolatokat, érzelmeket, nem gerjeszted tovább, és nem agyalsz rajta, nem csinálsz belőle elefántot.
– „Na de én szorítom! Nem tudom elengedni!”
Tudom, nem vagy egyedül ezzel.
Ez természetes, mert kialakult egy rossz beidegződés, egy ellentétes reflex. Ez megváltoztatható, erre a találták fel a gyakorlást. Persze 1001 okunk van rá, hogy miért nem tudjuk elengedni, mert a körülmények…, mások…, a sorsod… és reggelig sorolhatnánk. Igen, de Tőled függ, csak Tőled, hogy fogod ezeket megélni. Hidd el, meg lehet élni másképp is, nem kötelező feszültséget, betegséget kreálni belőle. Ez a Te szabadságod, akarsz élni is vele?

Vannak tipikus rossz reflexek, melyek érzelmi típusonként eltérőek, de alapvetően van három domináns érzelem, ami jellemző. Ha kevert érzelmi típus vagy, akkor két rossz reakciót váltogatsz. Ezek a finom, napi jelek, amiket el kell csípned.

Elengeded gyorsan őket? Hol vannak a jó reflexeid?
Gyorsan kezd el fejleszteni, másképp égető baj lesz. Ez azt jelenti, hogy ha az a megoldásod, hogy dühöngsz, idegeskedsz vagy aggodalmaskodsz, vagy visszahúzódsz a vackodba, akkor egyre sebezhetőbb leszel. Ne tartsd fenn, ne növeld tovább ezeket az érzéseket a negatív gondolatokkal. Ezért nem tudod megoldani! Ehelyett az elpazarolt negatív energiát szabadítsd fel, és inkább használd proaktívan a megoldásra. Legyél megértőbb, bízzál jobban, és fejleszd a kommunikációdat. Ez a megoldás, és ezeket kerüljük el, inkább dühöngünk, rettegünk vagy elbújunk. Így érzékenyebbé válunk a konfliktusokra, mert az idegrendszer kimerül, és ez a repedés a gáton. Ha nem teszel ellene, akkor fájni fog, a nyakadba zúdul a betegség.
Ha valamit, akkor ezt nem akarod, ugye?
Ilyen egyszerű. Az érzelmeid mutatják, amikor rossz irányba mész. Tegyél erőfeszítést, és alakíts ki jó reflexeket. Ha még hallod a belső hangot: „De hogyan?”, akkor a válasz az, hogy gyakorold, gyakorold, vagy ha nem, akkor vállald a következményeit.

Egészséges gondolkodást és jó egészséget kívánok!
Üdvözlettel: Nagy A. Csongor