Tünet-konfliktus

Biztos tapasztaltad Te is, mekkora ijedtséget képes okozni egy kellemetlen tünet, egy betegség. Ezeket nehezen felejtjük el. Ilyenkor a betegségtudat beborult egén a gondolatok villámként cikáznak: „Jaj, csak nehogy valami komoly probléma legyen!”, „Remélem, nem az…”, „utálok orvoshoz menni”, „a kellemetlen vizsgálatok, a szagok, rágondolni is rossz“, „csak be ne kelljen feküdnöm a kórházba”, „nehogy ne tudjak dolgozni”.
Előre félünk, kivetítünk, és ne is beszéljünk arról, amit eközben tudat alatt élünk meg: a rémületről, a halálfélelemről.
Ezek az érzések nagyon messze állnak attól a nyugalomtól, ami jótékony, gyógyító hatást gyakorolhatna az idegrendszerünkre és a szervezetünkre. A félelmet a megoldás ismeretének hiánya okozza.

A rettegésünket fokozza, amikor interneten szembesülünk a lehető legrosszabb eshetőségekkel is. Kezdődnek az elhúzódó vizsgálatok, ide-oda küldenek, szövetminta, vérvétel, labor, beindul a futószalag. Sajnálatos, ha a diagnózis közlésével is rátesznek még egy lapáttal a félelmeinkre. Tudniillik a betegek ilyenkor a félelem és a kiszolgáltatottság miatt a túlérzékenység állapotába kerülnek. A gyermeki függés helyzetében az orvos az „Isten”, az ő kezében van az életünk. Ez sokkal nagyobb felelősséget ró az orvosokra, mivel tudat alatt nagyobb hatást lehet vele gyakorolni a betegekre, mint a fizikai kezeléssel, negatívat és pozitívat is. Mindig megdöbbenek, amikor hallom, milyen erős érzelmi nyomot hagy az emberekben egy orvos évekkel ezelőtt elhangzott mondata, megfélemlítése vagy esetleg érzéketlen megjegyzése. Pozitív következtetés, hogy ezt gyógyítóan is lehet használni, és szerencsére erre is van példa. Az orvos betegbe vetett bizalmának, biztatásának óriási ereje van. Szavai tudattalanul a gyógyulás meghatározó mottójává válnak. Nem mindegy, hogy az megnyugtató-e, hitet, bizalmat ébreszt vagy ellenkezőleg, félelmet keltő, romboló hatású. Remélhetőleg egyszer ez nagyobb hangsúlyt fog kapni az orvosi praxis oktatásában, gyakorlatában. Ez a minimum, amit minden orvos könnyen beépíthet a gyógyulás pszichológiájából. Nem igényel plusz időt, foglalkozást a beteggel, csak egy kis bátorítást. Ha ezen túl a betegeinek felhívja a figyelmét, hogy mentálisan is szükséges segíteni a gyógyulásukat, azzal még nagyobb segítséget nyújt.

Amikor végre megnyugszunk egy elfojtott élethelyzetből, és beindulnak a helyreállítási folyamatok, a tünet-konfliktus miatt újra visszaesünk a megoldhatatlanság, tehetetlenség érzésének szintjére. A betegség újabb elfojtásokat hoz létre, olyan félelmeket, amikkel nem akarunk szembenézni. Ez pontosan ellentétesen hat az idegrendszerre és az érintett szövetekre.

A félelmeken túl a tünet-konfliktus másik oka a tünetek iránt táplált ellenérzés. Ugyanúgy, mint egy élethelyzettel kapcsolatban, ellenőrizheted, hogy milyen feszültség-szinten éled meg a tüneteket. Zavaróak, ellenérzésed van, elfogadhatatlan vagy tehetetlenséggel, megoldhatatlan érzéssel hatnak rád?

A tünet-konfliktus nagyon sok problémának az oka. Említettem már, hogy ez olyan, mintha egy sebet folyton piszkálnánk, és nem engednénk begyógyulni. A tünetek okozta ellenérzések, félelmek, elfojtások nem hagyják az idegrendszert megnyugodni, amivel tovább fokozzuk a problémát, és ezzel a legyengült szervezetnek sokkal nehezebb megbirkóznia. A súlyosbodásoknak és a hullámzó tüneteknek is ez az egyik oka. Úgy, ahogy azoknak a gyulladásoknak is, melyek krónikussá válnak, és évekig elhúzódnak. Sok olyan esettel találkoztam, amikor valaki egyre idegesebb lett a tüneteitől: „nem igaz, hogy nem tudok meggyógyulni”, „nem fogok egy életen át gyógyszert szedni”, „nem hiszem el, elegem van“. Ahogy ily módon egyre több a csalódás, telnek az évek, a tünet-konfliktus a zavarótól a megoldhatatlanságig növekszik, és ennek arányában erősödnek a tünetek is. Hasonlóan, ahogy egy élethelyzet okozta konfliktusba beleloholhatjuk magunkat, ugyanúgy fokozhatjuk a tünet-konfliktusunkat is. Ha viszont valami elvonja a figyelmünket egy kis időre, lefoglal, vagy jön egy olyan időszak az életünkben, ami kevesebb feszültséggel teli, ki tudunk kapcsolni, akkor az állapotunk elkezd javulni. Így a tünetekkel kapcsolatos hullámzó érzések folyamatosan befolyásolják az állapotunkat. Az is előfordulhat, hogy egy hosszabb figyelemelterelés, megnyugvás akár a helyreállítás befejeződéséhez, gyógyuláshoz is vezethet.

A tünet-konfliktus kezelésére a könyvben, a De hogyan? című fejezetben a Tünet-konfliktus kezelése című részben térek ki.

Nagy A. Csongor
Részlet az Intelligens Gyógyulás könyvből